Az október..

Hamvadó napfénynek sugarából kortyolok..
Természet öléből mint "hattyú", feltámadok.

Tán a meleg teszi zsibbadt tagjaim
nehéznek tűnt vánszorgását..?
Vagy tán a hosszúnak ígért
partoknak szélei, hol hittem,
hullámok varázsszárnyán..
"Elindulhatok" ?..

Tényleg hattyú lennék??
Vagy,mint az Andersen ...

.....

Semmi zörrenet, semmi szisszenés.
Nincsen mozzanat és, semmi füttyenés.
Csak hallgatag madarak,most a fű sem serceg,
s órában, hiába futnak át a zakatoló percek.

Mozdulatlan maradok s élem meg a csendet,
lélegzetem vissza tartom a döbbenetes helynek.
Kezem a támasza a nehéznek tűnt fejnek,
Képeim, a ...

Részletek: versben apevában és 10 szavasokban.

Már, kertünkben ökörnyál sem lebeg,
Elúszott az összes nyári felleg…

Ló
nyerít
hidegben.
Szívet hevít
forró sörénye.

*
Nézem és ameddig a szem ellát,
Sok-sok hófolt takarja a határt…

Tyúk fészkelődik meleg szalmában,
Kakas maradt az úr a házban.

*
Bizony, ...

Az ősz első jele az, mikor átnéz
kék szem a kéken: csend, s bánat, hallgatag,
visszanéznek, elmúláson tűnődnek,
s könnycseppesek kimondatlan szavak.

Én is tűnődöm ilyenkor. A Szépség
köntöse alatt félénk táj szíve fáj.
A költő lehet, hogy szavaknak isten, -
valóságnak csak száműzött ...

Avagy nyelvi játék? Eszperente nyelven?

Lépj
Egyet,
Egy lépést.
Nem észleled,
Lelkem zenéjét?

Csendes reggelen, még egyet szenderegve,
Ébredezek, mert megyek messze.
Veled megyek, merre? Ezt nem lelem,
De, lehet esetleg remek reményem?

Mért
Vezet
Képzelet
Téves helyre?
Reményt nem ...

A ködöt örökítette meg a szerzőpáros, versben és tankában…

Ősz, már ököllel kopog az ablakon,
Lefolyó vizet csinál a falakon.
Holnap reggelre, lehet, hogy deres lesz már minden,
Utána jő a téli hideg, menekvés nincsen.
*
Köd-hajnal dereng,
Fázós hideg, dermesztő.
Szomorkás szürke.
Metsző lég, hajnal hasad,
Szürke tájra köd tapad. ...