Életedből most kilépett,
azért nem áll meg az élet
szomorúság az arcodon,
némává tesz a fájdalom.

Keresgélem a szavakat,
enyhíteném bánatodat
a kínzó fájdalom könnyei
próbálnak meg utat törni.

Lelked részét elvesztetted,
darabokra hullt életed.
Úgy hiszed, nincs vigasz ...

Sötét éjjel egy édes álom
a fejedbe szökken és
nem hagy nyugodni,
elkezd az arcodon egy
könnycsepp lefolyni-ez a
könnycsepp majd kristállyá válik,
melynek varázsa elrepít a máig.
A mában meglátod az álmot,
az álomban a szebbnél szebb világot.
Rájössz majd hogy igazak álmaid,
s valóra válhatnak ...

Felvidék csillaga porba hullt
Ezer dalt és verset énekelt
Dobbanva állt meg a szíve
Semmit se vitt a hosszú útra
Mindent itt hagyott barátokat és a családot

Felvidék csillaga porba hullt
Ahogy jött úgy ment el
Csendesen és szelíden merült álomba
Az ég adta az ég vette el
Fenn békére lelt a harca ott véget ért

Felvidék ...

Jer, Lili! nézd, langyos szellők
Lengetik a ligetet,
S illatozó híves ernyők
Mérséklik a meleget.

Jer, e szép juharlugosnak
Dőljünk le árnyékára,
S míg a gerlicék búgdosnak,
Vigyázz lantom szavára.

Kedves gyermek! fakadoznak
Kellemeid bimbai,
Pihegnek már s dagadoznak
Melled hattyúhalmai. ...

Mosolyogj rám, édes feleségem!
Nincs virág a földön és az égen
Csillag, amely képviselhetné a
Kedvességben mosolygásodat.

Már ha rajta arcodon a felhő,
S fúvalom, mely elröpítse, nem jő:
Tedd szelíddé, aranyozd meg, kérlek,
Mosolyodnak hajnalával azt. -

Puszta télben a kert puszta ...

Ha majd a sok hazugság véget ér!
s te megszeretsz szilaj szerelmemér',
ha nem lesz szíved már, hogy megtagadj
s pirosra gyullad arcodon a fagy
s forró tüzes vér-rózsa nyíl reája;
aranyhajad fojtó Niagarája
elönti sápadt főm s fejem felett
örök tavaszt ragyog rám két szemed
és átfog két kar, ...