Szétfolyt pacafolton jár már a létem,
szakadt levegőt préselve belém!
Vad,izmos lelkek szívják a vérem:
Mit akarsz?Szorítsd még! - kiáltják felém.

Van - e még holnap,vagy térdre hullt a mának,
s mint apadt anya szoptatja fiát?
Nem lesz abból semmi,csak mély,száraz kút!
-Istenem segíts!- millió száj kiált!

Könnyekből fakad most létünk rózsája,
Vörösen izzik országunk porában.
Vérszínű szirmain éhség ver tanyát,
Hallgasd meg Istenem esdeklő szavát!

Taníts meg Uram mindenkit szeretni,
Bűnt és a rosszat örökre feledni!
Ültess a szívekbe tövistelen rózsát,
Ne szúrja,tiporja e hazának \"porját\"!

Kemény a talp,mi rajta jár ...

Isten hagyta, hogy ténferegjek,
De nem hagyta, hogy elkallódjak!
*
Nem keresed már szíved melegét
Hegesedő napjaid peremén.
Már bölcsességig egyszerű az élet,
S üvegre dermedt jégrózsa csókja
A szerelem.
*
Én elfogadom majd
Az örökkévalóság ígéreteit,
Ha elgurult pillanatokkal fizethetek,
Amikor magához int majd
A temetőnk ...

Halkan beköszönt a tavasz a házunk ablakán.
Végigfut fénycsókja a szomszéd ház oldalán,
majd elsiklik a ház melletti park sétányán
és szétterül a kékes-felhős ég alján.

Jóanyám általában megsejtette,

sőt óvatos ember lévén, észlelte

is néha a rá leselkedő veszélyt,

s próbálta dolgai következményét
...

Barátom, Sándor csinos neje
Éva, így szól lányához. - Engedd
meg, hogy megkérdezzem, Eszterke,
milyen az új udvarlód? Rendes

ember? - Hát persze mama, Szása
jól keres, nem iszik, és hála
Istennek, nem cigizik, bár van
neje s három aranyos sráca....