Igen, igen.. habár utam töretlen,
világszélen, valótól összetörten
állok, felettem varjak éhes árnya,
s egy sötét ország a múltját gyalázza,
handabandázik, jót hirdet ki rossznak,
s rosszat jónak.. Akik hazudnak: lopnak,
szavakkal is (nemcsak tettel!), gnóm eszme
gonoszsága becsületes szemekre
villan, megvadul fenyegető szélben
szolgává tett ...

A gyönyörű Enikő először

lépi át a nagy nőcsábász Jenő

lakásának küszöbét: - Szeretlek

életem, de kérlek, ne heveskedj –



hárítja el udvarlóját a lány –,

különben is azt mondta az anyám,

ha bármivel próbálkozol, érted:

bármivel, mindenre mondjak nemet.

- Értem – gondolkodik Jenő -, de ...

Unokámat öltöztetem az oviban,
mellettem egy helyes harmincas házaspár teszi
ugyanezt kislányával. - Édes Nórika,
min merengsz? - kérdezi szőke anyukája. - Semmi

különös, csak azt nézem, miért van apu
fején olyan kevés haj? - Azért kicsim, mert sokat
gondolkodik. - Jó, de akkor neked anyu,
miért olyan sűrű? - Ezt most miért kérded, ...

Ugatását a távolodó múltból
olykor hallom. Szerettem, s nem szerettem.
Öreg volt, később vén, akárcsak én most,
s érte-magamért könnycsepp a szememben.

Meghalhatott volna, mivel hogy léte
nem őrzött mást már, csupán üres házat,
de enni kapott, éldegélt a kertben,
s néha rekedten ugatott: - VIGYÁZAT!

Meghalhatott volna: az is ...

Szobám csendes , nyugodt, meghitt magányában
csodás kamarazene szól a rádiómban.
A gyönyörű dallamok lágyan szétoszlanak
és a szívemben élménnyé alakulnak,

majd onnan \"folyva\" e papírra
a tollam ezt az élményt leírja.
Papírra teszi ezt a varázslatot,
melyet a zene bennem létrehozott.

Óh zene! Te fenséges varázsló!
Életemnek egyik ...

Egy fénykép, miről tekintesz vissza rám.
Egy ütött, kopott, sárga papír,
mit az emlékezés elém dobott.
Egy régi titok fiókom alján,
óvlak, mint anya gyermekét a karján.

Egy mosoly, egy kávéfolt,
egy folt mely szomjúságot olt.
Épp szád alsó peremén,
nem itattuk fel még frissen, az elején!

Egy ócska ...