A baranyai dombok szelíden simulnak a tájba,
majd lassan eltűnnek a szürkés színű ködök fátyolában.
A Nap elő-előtűnve a felhők közül néz rá e tájra,
majd a szürkés felhők mögé tűnik el bágyadt koronája.

Az egész tájon lassan oszladozó köd ül novembert jelezve.
Kopaszodó facsoportok visznek ...

Aranysárga fény ömlik a csendes, nyugodt Balatonra.
A Nap aranypénzét bőkezűen a tóra szórja
és aludni tér a nyugati hegyek mögé,
majd a balatoni éjszaka így lesz a pihenésé.

környék nyugodt. A békés parton csak néhányan vannak.
Beszélgetnek, sétálgatnak zárásául a múlt napnak.
A Balaton most csendes, nyugodt. Majd egy szelíd kéjjel
az ...

Egyszerű verset írnék most, de mégis
olyat, melyben a Bonyolult is kéklik,
s útkezdet úgy fut nyárból végtelenbe,
ahogy olykor elszökött szó szeretne.

A nyár egyszerű? Megszokás beérik,
s a lég színeket lendít fel, az égig,
zöldet, sárgát, álommal telt fehéret,
s az egyszerű mögött bonyolult ének.

A felhő úgy megy, ahogy elmegy ...

A szülők kártyáztak a rokonokkal.
Dióvirág hullt: érdekes lelet, -
mind-mind olyan, mint az elpusztult hernyó.
Levélen fény árnnyal incselkedett.
Azt kérdezed: érdekelt-e a kártya?
Kártyázás nem, de a kártyák igen:
a koma, ki melegedett a tűznél,
télben, s tavaszhölgy, virágszerelem,
nyárban érett nő, kézben kéve, sarló
(nem vagyok ...

Mikor az Anyag önmagára nézett:
az volt a hihetetlen Ősigézet,
varázs, mindmáig fájó, érthetetlen,
mely titokként gyúl ki földi szemekben,
s visszfénye pásztáz életen-halálon,
mint lenyűgöző, félelmetes álom!

Semmit sem Alkotunk, ha ezt nem újra!
Tapogat a "tudom!" rút sátánujja,
s hangoskodnak a ...

Megyünk-e még a roppant hegygerincen
a csillagfényes erdőkön keresztül
az ismeretlen szabadság elé?

látjuk-e még: ívén a messzeségnek
a gyöngyarany nap mint ég újabb fenyők közt
s utolsót lobban - már a tegnapé?

miénk a táj ahol vizek rohannak
végtelen kékbe kitáguló holnap
olthatatlan szomját eloltani

merünk-e majd ...