..hogy mi is szent (és ki is)? Hát, Barátom,
attól függ: mit is értünk "szent" alatt.
Lehet, - írom tréfás-komoly szavakkal -
a Gondolat szent csupán: önmagad,
ha jót akar, és megfontoltan tisztel
rá érdemest, e különös világ,
ez az Emberrel kezet fogó Isten
kétkedően hallgat litániát,
a Gondolat eszköz is szívnek, észnek,
s iránytű is, ...

Élete gyertyája a csonkig leégett,
halványakat pislog, érzi már a véget.
Néhány elnyűtt bútor dereng a homályban,
roskad a vén asztal, szú perceg a fában.

Utcán egy autó zörögve elhalad,
rezgése megtölti a rideg falakat,
s a reflektorokból az erős fénynyaláb
a poros ablakon átverekszi magát.

Végigfut a falon, felvillant egy ...

Mindennap új csodára ébredek:
Hogy élek még, ó hihetetlen épség.
Hogy hall e fül és látnak e szemek,
S az arcom érzi jeges szél csipését.

Mindennap új csodára ébredek:
Hogy élek még, ó mesebeli jóság.
Hallom: haraggal búgnak a hegyek;
Látom: az erdőt lángok lobogózzák.

Látom: a réten a vadkan-lyukat
Halálos ágyuk vaskölykei ...

Egy anyának
soha sincsen rossz gyermeke,
bármilyen is,
szeme fénye, a mindene!
Mosolyogva
nézi őket, és imádón,
ölelésre
tárja karját, megbocsátón.

Anyáknál a
szomorúság ritka vendég,
gyermekei
bármennyire kedvét szegnék:
rossz hír után
mint a főnix, újjáéled,
megnyugtatja,
élteti az ölelésed. ...

Édesapám, édesapám,
megtöröm a nagy csendet,
vidám szívvel, e szép napon,
hadd köszöntöm meg kendet!

Apák napján, mit is hozzak,
sört-é, avagy virágot?
Eme kettőt átnyújtom én,
és minden jót kívánok!

Apák napján megköszönöm,
hogy felnevelt engemet,
emberséggel, becsülettel
töltötte meg szívemet! ...

A költő fél, - a prózaíró bátor?
Annyi igaz: a prózaíró bátrabb.
Költő kényesebb, de sejtése tudja
milyen az arca földi valóságnak.

Írónak kell, ám költőt fanyalogtat
tág kocsmák szesz kilökte ténybeszéde.
A költő? Piros karácsonyra vágyik:
az Istene dajkálta dalmesékre.

Író többet lát, - ...