Livi a tündérem.

Még óvodás voltam, de tisztán emlékszem.
Megmozdult egy tejfogam, ettől nagyon féltem.
Fájni fog? Vérezni? Mi történik most velem?
Megnyugodni nem tudtam, beszélhettek is nekem.

Ezen a napon történt életem csodája.
Anyukám egy levéllel szaladt a szobába.
Nézd kicsim tündér írással kaptál üzenetet,
pattanj az ölembe, ...

Hófehér a táj,
Még hulló pelyhek fedik!
Szűzi takaró!
Fehér táncol, az ég, kék,
Hidegmosolyú szépség.
*
Hópehely hullik,
Röpte vajon, merre tart?
Vastag hó-szőnyeg.
Lágyselymű szőttes lebben,
Mint fény a táncparketten.
*
Pihék, táncolnak... annyiféleképpen
És csúszkálnak a jeges-síkos légben…
Nem semmi, hogy igyekeznek ...

El kéne már dobni régi rozsdás énem,
Csak úgy, mintha az nem is kellene nékem…
De hogyan, amikor itt van bennem, érzem?

Életvonatom holtvágányon örökre, miért maradt?
Még induláskor a váltónál, mi ok volt, hogy elakadt?

Ha csak áll a vonat egyhelyben, mert ott marad,
Minden, mi a szerkocsiban van, álom marad.
Akkor is ketyeg az idő, pereg a ...

Kezdő hadnagy voltam 1942.- ben… versben, haikuban és apevában…

Jaj!
Hideg
Ölelget!
Remeg testem,
Lelkem, mindenem!
*
Itt
Lélek
Nem leli
Nyugvó helyét!
Sír is oly’ hideg.
*
Gaz
Hideg,
Maga az
Ármány! És az,
Hogy még lőnek is…!
*
Vánszorogva botorkál a lélek, de, nincs miért visszanézni,
Mert azzal is csak ...

Harctéri meditáció, versben, apevában és haikuban…

Bizakodón gondoltam mindig, a ridegen hideg tél is lehet szép,
De ma már tudom, ha ezt látjuk, akkor jobb ha, elővett régi fénykép…
Itt mintha dézsából öntenék ránk a hideget,
Így ezt, aztán jól beszívjuk, árokban eleget.

Recseg a vastag hóréteg-jég, amikor rátaposok,
De nem marad meg a ...

Makulátlanul szűz-fehér a táj, olyan elkápráztató…
De a vakítóan fehér hó, akár vakságot okozó!
Majd, az öklömnyi hókristályok pilinckáznak a földre,
És ott fehér-bársony takaróként néznek fel, az égre…
*
A zúgó hideg
Köpeny alatt, csak durmol
Alvásra sarkall.
*
Nyári ruhában,
Papír talpú bakancsban…
Ők, ...