Hideg csendjében
Hallgatni hópelyheket…
Szellem melegség.
*
A napsugárzás
Ványadt szegény, nincs meleg.
Hajnal oly’ jeges.
*
Már a tavaszt vártuk majd' ingujjban, de újra becsapott!
Szibéria ideküldte a hidegét, az lecsapott!
Már a tavaszt vártuk majd' ingujjban, de újra becsapott!
*
Némán ideér
A szárnyaló hidegség.
Havat is ...

Írásaimnak, verseimnek gyakran alanya
Bogi a kan és Buksi a szuka.
Bogi a tetterő és Buksi az ész.
Ők ketten együtt gyönyörűség!

Életünket szebbé teszik,
nagyon örülünk mi nekik!
Velük gazdagabb a lelkünk.
Örömmel telik meg szívünk!

A fehér csend nekem kékkel a legszebb:
fénygyermekei égi végtelennek.
Vannak, s nincsenek, - ez együtt szép benne:
véges világok végtelen szerelme.

A fehér csend kék csend szemébe nézett.
Nincs- és van lélek csak együtt a Lélek.
Egy-egy kakukkhang átugrott a csenden.
Egy-egy könnycsepp tükrében elmerengtem:

voltam már élő és halott is ...

Behavazott kérdések kint a tájon.
Az áttetsző ködben álló közöny.
Fehér hullt rá komor feketére.
Csendnek kószáló varjúhang köszön.

Emberlélek télre találóbb évszak:
tavasz elvillan, s ha ring renyhe nyár,
nem sokáig, méze már el is cseppen,
s színtelt ősz hideg rokonára vár.

Behúzódom kunyhómba: bánatomba.
Kint a közönynek ...

Hófehér a táj,
Még hulló pelyhek fedik!
Szűzi takaró!
Fehér táncol, az ég, kék,
Hidegmosolyú szépség.
*
Hópehely hullik,
Röpte vajon, merre tart?
Vastag hó-szőnyeg.
Lágyselymű szőttes lebben,
Mint fény a táncparketten.
*
Pihék, táncolnak... annyiféleképpen
És csúszkálnak a jeges-síkos légben…
Nem semmi, hogy igyekeznek ...

El kéne már dobni régi rozsdás énem,
Csak úgy, mintha az nem is kellene nékem…
De hogyan, amikor itt van bennem, érzem?

Életvonatom holtvágányon örökre, miért maradt?
Még induláskor a váltónál, mi ok volt, hogy elakadt?

Ha csak áll a vonat egyhelyben, mert ott marad,
Minden, mi a szerkocsiban van, álom marad.
Akkor is ketyeg az idő, pereg a ...