Egy kis cinke röppen körbe-körbe.
Egy-egy morzsát gyorsan felcsippentve
repül fel a tisztán kéklő légbe,
majd onnan csicsereg le e vidékre.

Repülj, repülj, Te kedves kis cinke!
Bekerültél a szívünkbe
és ott maradsz tán örökre!
A viszontlátásra jövőre!

Fehér virág, fehér ruha...
(Vőlegény fon koszorúba!)
Nem is oly rég, még kislány voltál,
Alig vártad, hogy babázhassál.

Sötét ruha, fehér ing...
(Férjed lelke, szívedbe ring!)
Kezed pihen kezében,
Festmény vagy a lelkében.

Úgy maradsz számára Vénusz,
Ha emlékszel; mit mondott az öreg ...

Simogatja, öleli lelkem a hangod,
veled dalolnak a csillagok,
nem tudom a szavak értelmét,
de a dal, a dal ha mindegyiktekhez ér,
felemel, szárnyalunk csendesen,
halkan a tenger hullámai felett,
nem zavarja meg a szólamot semmi sem,
erősödik a kvartett dala,
gyorsabban repülünk az angyalokkal...
Simogatóan édes, lágy hangod
ismét itt van ...

Nagybátyámat titkon megfigyeltem, miként
csapta a szelet. Az első randevúnál
bevetettem a tanultakat, bár kissé
bizonytalanul fogtam hozzá. - Terukám,


olyan szép vagy, mint egy álom, karcsú, mint ...

Legyél
hajlékony,
mint a
nádszál

észrevétlen,
mint a
hajszál

simulékony,
mint a
fűszál

plasztikus,
mint a
gyurma

praktikus,
mint a
bunda

lendületes,
mint a
hinta

mindig kéznél,
mint a
minta.

Senki. Te vagy, aki megértesz engem.
Nem kérdezel, vádolsz és nézel furán.
Nem szánsz, ha tükörben látod a lelkem
mezítelen, át két szemem bogarán.
Nem feszítesz földre, nem törsz meg engem,
Nem fakasztasz könnyet szóval szememből,
Látsz és elfogadsz mint Napot az égen,
én magam tudom, rosszabb vagyok ...