Erőt adsz, mikor fáradok,
erőt, mikor gondjaimban
szavaim ártatlanok,
erőd bennem csillagként vetül,
fényed elmémben testesül.
Jóságod egekből származó,
lelkedből lelkembe áradó.
Erőd lángoló, féltő, alkotó,
nyugalmas rendedből, adó.
Erőt adsz, ha felkel a ...

A mennyboltra tekintek!
Szomorún tündököl a hold éjjeli tánca szemvizem tükrében. Merengek!

Mond Uram miért pont most?
Miért pont most hoztad el Őt nekem, kire évek óta vágyom?
Mi céllal érkezik életem útjába lelkem Hercege?

Fáj mindenem Uram!
Egyik kezeddel adsz, a másikkal sújtasz.
Köszönöm hogy ...

Mikor tél pakol, mit visz el, s a tavasz
mint érkezik meg? Annyi éven át
figyeltem, mégis, máig ismeretlen
a búcsúzó és érkező világ.

Az évszakváltás furcsa, paradoxon!
Semmit sem rejt, de titka ottmarad
nyíló kapukban, könnycsepp mosolyokban:
elbúcsúzó, s érkező önmagad.

A tél, ha rám szól, hogy írjam a verset,
nem árulja el: ...

Magam ellen harcolok érted,
S hogy miért nem győzök, nem érted.
Miért vagyok gyáva?
Ha lelkem éktelen vadvirága
Testembe visszaszállna.
Elvittelek a titkos kertbe;
Küszködve, hogy tényleg gyer` be
Rettegve, hogy tüskéimtől
Véres sebbel mész el egyből.
Bárcsak levágnád mind e tüskét,
S érinthetném, mi megvéd,
Lelkednek finoman szőtt ...

METAFORA

Két fogalom lesz egy test, s lélek
ennél, s a költő lesz a papja:
szertartással e két fogalmat
a versében eggyé avatja.
Így lett egy Juhász Gyula versben
barna pókká a jámbor este.
Nem tudni: az est örült ennek,
vagy Juhászra szólt: - Ó, te beste!

SZIMBÓLUM

A szimbólum, vagyis a jelkép,
valamiről úgy alkot ...

Józsefhegy. Nyár. Vadszilva, vörös, sárga.
Kéklik katáng szerénykedő virága.
Pár szem dió, s mandula már beérett, -
a többi még nem. Lépcsők elém lépnek.
Kifakult fűben élénkszemű szarka
bogárra les, elsétál erre-arra.
Ég és felhő játéka fent: öröklét?
Árnyékmesék közt elszundított ...