Nőnap és Húsvét. Két ünnepet termett
ez a március. Utam elvezethet
az ifjúságba, s vissza. Fényből oltár,
Szépség, Csillag, Jóság, mind vagy, és voltál.
Nem ismertelek még, de a szívemben
a gyermekkortól Hozzád igyekeztem,
Hozzád, a Lányhoz, kit a dombok messze
el-elkísértek kitárt végtelenbe,
míg este jött, szívhez simuló ...

Záporozva esik, komor az ég.
De hosszú e langy tél, a tavasz de messze még.
A tócsákra újabb cseppek egyre sűrűbben cseppennek.
Jöttükre a vízhullámok körkörösen szétrebbennek.

Záporozva esik, komor az ég.
De hosszú e langy tél, a tavasz de messze még.
A tócsákra újabb cseppek egyre sűrűbben cseppennek.
Jöttükre a vízhullámok körkörösen szétrebbennek.

Ahogy olvasom nagy költőink

verseit, érzem, mily gyönyört, kínt

éltek át régen. Örökszép szavaik

fülembe csengenek, tavaszig



simogatják lelkemet. Testem

is vágyja a szerelmet, bennem

a szenvedély olyan gyümölccsé érik,

amelynek idénye lesz télig...

Szellő lebben,
ébred egy szép nap,
lassan cseppen,
olvad a jégcsap;
hóvirág kél,
felmosolyog ma,
napsugárral
összeragyogva.

Napfény cikkan,
lobban a tájra,
fényben fürdik
hóvirág száza;
fűszál rezzen,
tavasz, ha ballag,
zölddé válnak
az alvó gallyak.