Nézd csak, a tavasz hírnökét!
Mit adsz e nyíló kincsemért?
Tízezer körül van szála,
letépem, pénztárcám bánja!

Eszmei értéke, ó jaj,
múlik az olvadó hóval.
Ki tudja, szedhetem, vagy nem?
ha erre volna most kedvem.

Kezemben most néhány szál van,
postára viszem el bátran.
Gázszámlát ...

Vonatod már eltűnt
a szürke láthatárról,
s én még üdvözült
mosollyal integetek.
Közel s távol az emberek
már rég elsiettek...
Torkomat bár szorítja
valami, ami fáj,
ám derűm fényesebb,
mert a veled töltött
percek ünneppé válva
mosollyá értek...
erőt, hitet adva
győzedelmeskednek
minden bánat felett.
Tudom, ...

Egy érzés talán fájdalom
Mi lelkem gyakran járja át
A búskomorság, szánalom
A szívem lassan szúrja át

A múlt vidám perc itt a bánat
A most nem számít már
Az élet képe jéggé szárad
Kísért a halál.

Te várod még a langy tavaszt
Bár érzed többé nem jön el
Sebet hideg szél ...

Létem, vérét hullató
Havon át sikló gyermek sikongás,
Elhomályosult tavaszi virág.
Ostobaságokat művelő
Megférfiasodott akácvirág.
Mit sem ér a játék, s komoly gondolat,
Rianása vagyok a kékeszöld jégnek,
Igaz létért késő kiáltó őrölt barom.

Kinyílott az aranyeső, ibolya és jácint,
Szép tavaszi virágillat a lányokhoz csábít.
Kisvirágok lehelletét elhoztam tenéked,
Illatos cseppjeit permetezve mérem.
Hulljon hát a harmat a legszebb virágra,
Ennek a háznak gyönyörü lányára.

Mandulavirág, kedves mandulavirág,
Azt súgod, sugallod: télnek vége,
Fel a szép tavasz közeledtére,
Többé nem lehet ilyen zord világ!

Mily bátor vagy is, te kis semmiség!
Nem félsz hogy a tél újra vicsorog?
Fagyos szelek fújnak, a könny csorog,
Kis virág voltál, leszel csurom jég.

Az ...