Hajnali tóban a Nap fel kel és lángol a hullám,
Csend ide csend oda csattan a partján, köd lepedő száll,
Át Hold sarló és a verébszárny metszi az éjjelt,
Szusszan a harmat, a néma hidegtől dermed a fűzfa,
Pók hálóján ül meg a gyöngy két nád diadémja,
Pára ez, árként szét az öreg fák csontja között ...

Hajnalodik

Hajnalodik már,
csönd borítja a tájat,
csak a holdvilág,
mi még fényesen ragyog


De lassan már,az is
eltűnik az égről,
mint a körülötte
lévő csillagok.


Hideg szél fúj,
éji eső után,
minek nyomait cseppként
őrzik a fák.


S a ...

Izzó láva csapódik a Napba,
Mikor hajnal van, s pirkad!
Lágy harmat ad csókot a napnak,
Mikor az sugaraival melenget.
Arcom hideg az éjszaka miatt.
Mint megfáradt, megtört aggastyán lépkedek!
Messze a csillagok, melyeket homály takar be,
Még vissza-visszaüzennek!
Még visszaüzennek, hogy várnak ...

Hideg téli éjjen,
mikor nagyon fázom én,
vár rám a szobámban
a kicsi kemencém.

A szemében lobogó tűz,
melengeti szívem,
s a fülembe duruzsol,
ha testén altat engem.

Mikor többet rakok rá
a szerelmem fájából,
a belsejében égő tűz
azonnal fellángol.

Felhevítve ...

Fátylukkal sötét árnyak beburkolnak
Vergődök alatta, mint űzött vad, kinek
gyilkosa, reménytelenség ordas farkasa

Izmaim megfeszülnek, ahogyan nyíl húrja
Szívem sajog, jajongok, a kár sziklák között bolyongó szélvihar

Kavicsok koppannak, neki vetődnek hatalmas köveknek
mely porrá zúzza
S, jő a szél tova, fújja, semmi ...

én már nem szeretlek, csak az egyedüllét fáj.
a magány marja lelkemet.
sivár szürkeség mi vár,
mikor este haza megyek.

hazudtál, pedig szerettelek,
hittem, együtt öregszem meg veled.
egy meg nem született gyermek állt közénk,
kis teste sötét árnyként magasodott fölénk.

szemedben láttam nincs remény, mennem kell,

Olvasták: 658

Búcsúzás,