Rigó füttyszó ébresztett minden reggel álmomból,
Kasza visszhangja harmatos fű hangjából,
Apám kurjantása, s a vízcsorgó csobbanása.
A kunyhó fala sárral tapasztott volt, hideg a fala.

Emlékszem, apám kaszája után nyúlt, gondterhelt volt.
Nagyra tátottam szemem, ő mélyen felsóhajtott.
Gyerekként nem értettem ...

Botorkálva, elűzöm a zajt...

Temető csendje karjában tart.

Síri csend lelkemben motoszkál,

ott semmit, csak fájdalmat talál.


Szikár föld sárgán magaslik ott,

hol földgyomra nyelte koporsót,

mely búcsút vett a földi élettől,

s az édes családi fészektől.


Szorosan markolom a keresztet.

Érzem a hozzám ...

A fák, bokrok, növények
álomba meredten néznek
a krémszínű, felhős égre.
Szél nincs. Csak esne már végre.

Friss a levegő. Hideg nincsen.
Egy szarka hangja reccsen.
Elmélkedem a csendes kerten
és megírom ezt a versem.

Ki verset ír, azt zavarja, ha tudja:
csak hullámhossza miatt kék a kék?
Kell a tudás, de hát a versnek olykor
száraz tény lehangoló némiképp.
Persze, tudom, hogy az Anyag az Isten,
Anyagtalant hiába keresek, -
s közben mégis az Anyag mögé néznék:
- Visszanéznek anyagtalan szemek?
Megrovom magam érte. Nevetséges!
Anyag mozgása minden ...

Hűtlen hozzánk e nyár, s még rosszabb ősz lesz.
Levelek itt-ott fénnyel feltöltődnek,
de sugár elfogy széllel vert világban,
s a lelkekben egyre hidegebb árny van.

Minden együtt, - mégis minden magányos.
Mily lehangoló az, amit e nyár hoz!
Lombokon teng-leng tehetetlen csendje,
s ijesztő jóslat hull a ...

Tény, ami tény: nagy a meleg.
Az ürge is liheg-leheg.
Nincs is olyan szó, hogy leheg?
Hát.. ebben igazuk lehet!

Úgy kilóg a kutya nyelve!
Csak hűvös tehetné helyre.
Ám nincsen itt hely, mely hűvös:
a túl buzgó Nap a bűnös.

Fejemen helyre kis sapka,
de a fej csak fő alatta.
Fő a gondtól, naptól, s attól:
jól tettem-e ezt-azt - ...