Nesztelen léptek
Hátam mögé érnek
Nem hallom de érzem
S félek nagyon félek
Jéghideg kezek
Ragadják meg a vállam
S nem is azért sírok
Hanem teutánnad
Üveges szemek néznek
S én futok a sötétnek
Az erdőbéli fáknak
Remélem megtalállak
De nem talállak sehol
Feltör belőlem egy ...

Sötét eső oly dermesztő
Úgy sír a csend és oly hideg
Lidérc sikít és felrepít
Árnyék kísért kacag a sötét
Futok egy erdőben térdig érő sárban
Üldöz egy kutya és a saját ágyam
Messze a fény el nem érem
Csak te segíthetsz különben végem

Jégcsapok néznek le az ereszről
csúsznak a hideg délutánba
megduplázza magát az idő
úgy ismétli az elmúlást.

Már a semmi is mindenné válik
reszket a fagyos rongy
kutyák fázásába borzong
a jéggel teli itató.

Befagyott ablakon jégvirág
szép, mert természetes
zúzmarás utcákon ...

Köszönöm hogy voltál nekem
s hogy sokáig fogtad a kezem
segítettél megérteni a világot
kertemben nem nyílnak már virágok
megfagyott az életre vágyó bimbózó
távolból jövő hívó szó
néma csend mi engem körül ölel
vágyat nem olt egykor forró
immár hideg öled.

Sorsunk akaratlanul ...

Tikkasztó a hőség!
Szinte lángol a táj!
Forró az egész környék,
katlanná vált a világ!

Ilyenkor érezzük, milyen fontos a víz!
Ilyenkor is érezzük, milyen fontos az egészség!
Ilyenkor érezzük, a szomjúság mily nagy kín!
Ilyenkor vágyjuk, legyen a hőségből elég!

Az embereknek most az a kívánsága:
hogy lehetne-e e hőből ...

Szép szülőföldem az Alföld nekem,
ott szárnyal vélem a képzeletem.
Akácos úton a porban megyek,
dűlőút árkában szedret szedek.

Búzaföld szélén jár vándorbotom,
délceg fű meghajlik lábnyomomon.
Lapú zöld levele nézd, int felém,
pók selymes hálóján játszik a fény.

Távolban rónaság vár, hívogat
nékem még tartogat ...