Őszi éjjel feltámad a szél,
átfog még: körbeér.
Jéghideg is rám talál,
Megérint, simogat a dér.
Finoman végigvezet,
megérint és emléket hagy:
az ébredő szenvedély.
Vár rád, nem feled,
betakar és megdermed.
Álmom veled életre kél,
el nem enged soha Téged...

Ahol születik a rágalom,
ott lelket rág a lelki lom.

Ahol a lélekben nem terem semmi,
oda kár szeretetet vinni.

Ahol a sötétség a léleknek a színe,
ott nincs semmi, mi fényt vinne e sötétbe.

De ahol a léleknek világít a fénye,
ott a szeretet fürdik e kedves fényben.

Ahol szívből jön az önzetlen, éltető szeretet,
ott ...

Ha rád tör a magány ne félj,
mindent áthat a remény.
Van fény az éjszakában
szíved bármelyik zugában.

Megleled pár kedves szóban,
egy boldog önfeledt mosolyban.
Reményt kapsz a csillogó szemektől,
Reményt az igaz, ölelő kezektől.

Bár kisértenek az eltűnt tervek,
a múlt dallamai láncra vernek.
Most az álom is

Olvasták: 810

Élet,