Mosolyogtak a vadgesztenye-álmok,
majd földet értek konok koppanások.
Galambok búgtak, mert őszt is szeretnek
(csak telet nem, az elveszi a kedvet).
Bennem mesét írt egy kíváncsi gyermek,
s kicsit sántítós verset, - kell a kezdet.
A verset, s mesét közölte is egy lap,
(egy gimnazista dicsőséget így kap).
Később fülembe súgta csinos róka:
- ...

Álmodó út is ott van életünkben,
szószerinti, s átvitt értelmű út,
s álom elénk hoz ismeretlen békét,
vagy múltból már felejtett háborút.

Út-álom lehet szépséges szabadság, -
erdők és mezők szárnyas otthona,
gyermek útjaim között sok ilyen volt,
s nem egyet el nem felejtek soha.

Küzdő út-álmok megszépültek végül, ...

Turulok szállnak múltból, végtelenből.
Éles szemek, karmok, csőrben remény,
hogy karmok közé kerül az a zsákmány, -
és csőre töltött a fasiszta lény.
Egy dörrenés, s elvágódott a költő
kit becsapott Jehova, s Krisztus is,
s a költő, persze, önmagát is becsapta,
mikor hitte: hazája nem hamis.
Nem jó, ha ilyen hiszékeny a költő,
akár nagy ...

Az őszről sokszor írtam,
pedig a titok benne
talán megfejthetetlen:
tükörlétek szerelme.

Minden évszak tükörlét,
benne arcunk hol bánat,
hol öröm, kivirágzó
örök titokcsodálat.

Sok dologról semmit sem
tudunk, de ezt tagadjuk:
a „nem tudást” a látszat
feloldja, és ezt hagyjuk.

Én fényes gyásztükörben
Istennel ...

A világ inog, dől. Remélem, újra
nem omlik át egy világháborúba,
amelyből azt a rémes halálzenét
már nem hallja vissza az emberiség,
de emlékezhetne! Baromként bámul,
úgy: azon ép ész, ha ránéz, elámul.

Trump nincs ott. Ez egy kis könnyebbség, tényleg,
tükörcseppje a világreménységnek,
vörös hajú furcsa ripacs és szánom,
de az ...

Nem a járvány, - térdem különített el,
bal térdemet megunt porc tette ezt
múlt év őszén, s már nem engedték többé,
bebarangolnom a Természetet.

Rendbe jöttem lassan, biztosan járok,
de már nem olyan délceg az a láb,
s Feleségem kinti Őszbe nem enged, -
a szabadságomnak így vége hát…

Ablakunk alatt varjak el-elszállnak,
csőrük ...