Ülök, elmélázok és bennem új gondolat született,
Ilyenkor a régiek, előkeresték pergamentet…
Én a famentest, sietve, míg a gondolat nem veszett.

Mint hithű fűzfapoéta írhatnék… mert ezek is témák,
Hogy nézik az útszéli akácerdőből a virágzó fák,
A halálba menők kezeiben… vannak szép orchideák…

Vagy írhatnék szép verset nektek, ...

Tavaszi anziksz…

Ahogy tavasszá válik a tél,
Meleg szellő, rügyeket kefél…
Állat már, hidegtől nem is fél.

Szellő ölel ágat,
Napsugár rügyet csókol rá.
A kutyus napozik.

Hamar jön a tavasz, érzem, már ma.
Patak csobog, fényed várja.
Hamar jön a tavasz, érzem, már ma
*

Lassan a fagy is kiolvad már, ...

A pákozdi obeliszk benyúlik a túlsó part zöldjébe
dicső múltunk egyik nagy eseményére emlékeztetve
nagyon szépen illeszkedve be a mai életünkbe
utalva a hősi múltunk rendkívül nagy történésére.

A ragyogó Nap is szépen fénylik az emlékművön,
majd lassan végig siklik a túlsó parti sok-sok zöldön
és a partok menti szigetszerű nádas ...

Átélés: sedoka -ban…

Hallatszik, erdő
Zaja, új reményt mesél.
Megújulás ideje.

Sarjad a levél,
Szél jön, erdő meg üzen!
Legott nagy, lombkorona.
*

Szellő, már virgonc
Lombosodó ágak közt.
Bokor… madár bujóda.

Csepegő eső
Itatja a rügyeket!
Szomjúságoltó felhő.
*

Sercegve perceg
A réten a ...

Az ezüstben fénylő holdvilág jól kitágította
A sötét éjjel láthatóságát... megvilágította.

Ezüstös fény ragyog,
Holdfényben úszik ég és föld.
Vak sem tévedhet el...
*

Látható volt a sötét is valószínűtlenül,
Csak az a mélységes csend volt... valószerűtlenül.
Semmi nem volt várható... jóvátehetetlenül.

Szikrázó ...

Életmeditálás, versben és apevában…

Jártam én sokat a macskaköves utakon,
Mezit- lábaztam sokat a bányahomokon.
Mára, teljesen elfásultam… tűnik, hogy erőm sincs,
Pedig úgy tudom, életerő nélkül élet nem kincs.
Hallom, a jövőm már diszkréten kocog az ablakomon,
Neki vajon mit adhatnék, már nincs fény a ...