Ül a mackó egy farönkön.
Gondolkodik nagy buzgalommal.
Egy nyuszi neki odaköszön:
- Min töprengsz nagy buzgalomban?
A mackó bánatosan nyög:
- Itt van egy levél a mancsomban.
A veréb írta. Azt olvasnám rögtön,
de a sok-sok verébírás nincs a kobakomban.
Elolvasnád-e nekem, megköszönöm.
A nyuszi fogja a papírt. E minutumban
az esze vág, mint a borotva. Elköszön.
- Otthon maradt a szemüvegem a szobában.
- Azonnal jövök. Meg nem szökök!
Szégyelli, hogy Ő sem tudja. A verébbetűt agya nem fogja.
Futtában meglátja a bagolyt. Odaköszön.
- Itt a Mackó Ábris levele! Ő nem tudja,
meg én sem, mit írt a veréb az őszön.
Te a bölcs bagoly, bizton tudom, ha
lefordítod, megmondom, köszönjük.
Feltette a bagoly az okuláréját:
- Ezennel Önnel azt közöljük,
hogy az Erdei Iskola verébnyelv óráját
tisztelettel ismét működtetjük!
- olvassa a bagoly és még azt teszi hozzá:
- Szólj Ábrisnak és Te is, gyerünk!
Menjetek az iskolába!
Tanuljatok írni, olvasni soknyelvű mondatot!
Legyetek okos állatok!