Tündérkertben sok kis tündér,
Közepében egy nagy kondér,
abban főzik vacsorájuk,
csupa zsír már a ruhájuk.

Ott ücsörög fenn a sziklán
egy kis kövér koboldféle,
fakanalát nyalogatván
megégett a szája széle.

- Mi jót főztök ott az üstben,
mondjátok meg, tündérlányok!
Megfulladok már a füstben,
szagától is mindjárt hányok!

- Zsályalevél, rózsaszirom
gyöngyharmattal átitatva,
cirmos cicából egy cirom
Bálnazsíron megfuttatva.


- Jól hangzik, de futok máris,
nem bírom én ezt a szagot,
elvásik a patácskám is,
ha egy percig itt maradok!


- Ne szaladj el, te kis krampusz,
sütünk neked kénkő-tortát.
Segíthetsz is nekünk, ha tudsz,
Hívhatod az egész hordát!

- Nem, köszönöm, tündérlányok,
érzem, puhul a szarvacskám,
a füsttől már alig látok ,
különben is vár a macskám.