Élnek a világban emberek,
Kikkel én beszélni nem merek.
Azok a titokzatos lények,
Kik lehet, a lényemtől félnek.

Nagy szavak ezek egy gyerektől,
Kit az élet lelkileg gyötör.
Nem fáj ez, mert megvan mindene,
Lelke mégis búval van tele.

Erős szíve könnyet nem hullat,
Esze e világon jól mulat,
Viszont szíve sajnos megszakad.
Pillanatok műve az egész,
S már a szív nem ural, csak az ész.

Ekkor fedez fel embereket,
Kik körülötte élnek, s szeret,
Ők akikből erőt meríthet.
Eme nagy világ érthetetlen,
Hol mindig van ami vezessen.

Biztos pontot többet is találsz,
Lent szülők, fent Isten ki rád vigyáz.
Mindannyian ott vannak veled,
Mint a fény ha napodat kezded.

Számtalan ember halottként jár,
Új reményt az élet így nem tár.
Isten nélkül az élet \'nagy kár\',
Vele életed teljes lesz már.