Nehéz leírni, hogy mi a szerelem,
nehéz elmondani, hogy mit jelentett nekem.
Benne talán önmagam keresem,
jobbik énemet benne meglelem.

Nehéz leírni miért szeretem,
annyi fájdalom után mit okozott ő nekem,
még mindig csak őt keresem,
megalázva is de őt szeretem.

Nehéz elmondani milyen az a fájdalom,
elment örökre vissza hiába várhatom.
Elment s magával vitt mindent,
leírhatatlan mennyire fáj ez itt bent.

Lassan múló magányos éjszakák,
sok sok hosszú éven át.
Újraidézni minden kimondott szavát,
emlékeink minden gyönyörű pillanatát.

Nehéz leírni milyen üres nélküle az élet,
magadtól minden nap ugyanazt kérded:
Vajon miért? Vajon mi romlott el?
De kérdéseidre senki nem felel.

Könnyekbe temetett ki nem mondott szavak,
nem múlnak el a hosszú évek alatt.
Nehéz leírni mit érez egy ember,
kinek nélküle tovább szíve sem ver.

Néha olyan erősen vágyunk egy álmunkra,
hogy már már valóságossá válik számunkra.
Nehéz leírni, hogy milyen az ébredés,
fájdalmas és borzasztóan nehéz.

Nehéz leírni egy érzést,
feltenni megannyi kínzó kérdést.
Nehéz leírni vagy szavakba önteni.
Hogyan tovább? Ezt nekem kell eldönteni

Budapest. 2004.05.05.