Mennyei körbe fények

Állok, Állok. Állok!
Állok egyedül...
Egyedül állok a sötétben.

Az éjszakában magányosan.
Viharfelhő közeleg.
Alakom elveszik a bajba.

De már nem futok.
Már nem menekülök tovább.
Csak állok!

A téren vagyok,
S bámulom a fényeket.
Megvilágítják az arcomat.

Eleinte a cirkuszt néztem.
Kihalt.
Hátborzongatóan mered rám.

De már nem a cirkuszt nézem.
Nem! Már nem.
A villódzó fényeket.

Mint a hullámzó tenger,
A naplementében.
Állok!

Elvesztem az egyensúlyomat.
Megbillenek. Hátraesek.
Beverem a fejem.

Koponyámból vér fakad,
De én csak nézem,
A fényeket.

Szédülök.
Minden elhomályosodik.
Öklendezem.

De ez még nem elég!
Már nem állok!
Csak fekszem és hányok.

Elszédültem,
Ám ez csak forog,
Rendíthetetlen.

Egyre forog,
Míg én már állni sem bírok.
Körbe-körbe.

A cirkusz mellett,
Néztem a körhintát.
S álltam!