Nézegetem édesanyám fényképét,
Felvillan előttem kedves mosolya.
S érzem parfümjének illatát,
De sajnos már sírján nyílik az ibolya.

Elvitte Őt egy súlyos betegség,
Magamra hagyott oly hirtelen.
Gyakran úgy érzem, szól hozzám,
S, hogy itt van még most is velem.

Álmaimban sokszor látom,
Szólítanám, már hozzá is fordulok.
Mikor álmomból felriadok,
Rögtön magamba roskadok.

Vajon hol vagy, merre jársz?
Kérdezem, de senki nem felel.
Várjon, hogy szóljál hozzám,
Azt sem bánom, ha csak kérdezel.

Én még ma is sokszor sírok érted,
Pedig tudom, ahol vagy ott béke van.
Amíg én a földön utamat járom.
Te sokszor megjelensz az álmomban.

Szeretlek Édesanyám, soha nem feledlek,
Mert a Te jóságod feledni nem lehet.
Amikor majd találkozunk fent az égi réten,
Soha sem hagylak el, mindig ott leszek veled.