Talán
még emlékeznek rám?
ahogyan hangos kopogással
rohanok az úton.

Talán?
még hallják a hangomat
a fülekben szól a dalom
mert nekik énekeltem.

Talán?
még látják az arcom
és könnyeim csorgását
érzik kezükben
megfáradt tenyerem szorítását.
mert
egy tőről fakadtunk
mint a gyöngyvirág
egy volt az otthonunk
a holt Tiszaág.
Abba ringatta anyánk a bölcsőnket.
Csak kérdezem.
Él még valaki?
Aki rám emlékezhet.

Talán.