IN MEMORIAM 1.

Attila,
hozzád nem volt kegyes az élet
jött is belőled Fohászkodó ének
mikor egyedül egy bezárt szobában
verseid róttad egy tépázott
Papírra.

Isten
aki soraidban előjött
neked olyan áldást adott hogy nincsen
a földön költő ki ülne oly kincsen
mi neked volt s leírtál egykor
Minden

Szót
mi a költőt magasba viszi
és a csúf írókontárokat veri
bár ma azoknak se száma se szeri
kik babérjaidra törnek és
Jók.



IN MEMORIAM 2.

Mártára emlékezel most
egy régi zongora mellett
volt még oly sok nő körötted
de neked pont ő kellett.

Csókos ajka mi előtted
Bús haloványan virágzik
kedves József neked Márta
nagyon-nagyon hiányzik.



IN MEMORIAM 3.

ABBÁZIA

Abbáziában kezdted
írni a verseket
viharvert papírodon
ceruzád sercegett.

És örültél hogy végre
Ihlet kíván szólni
mert szíved szép dalait
le kívántad róni.

Le kívántad róni ott
szép Abbáziában
és elkezdtél rímelni
gyerekkorocskádban.



IN MEMORIAM 4.

HISZTÉRIA

Attila, a te Jolán nővéred
dúlt fúlt bánatában
hogy délután oly rút voltál vele.
Ez volt általában

mikor te hangodat felemelted
és szállt a haragod
nővéred \'ostoba\' fejére, mert
tenni nem akarod

te helyette jóvá azt a dolgot
mit ő rontott el e
nehéz konyhai munkában, ami
lelkét rakta tele

tövis gondokkal. Ő csak egyre sírt,
míg te önmagaddal
mély bánásba esve egy pohárból
vágyott halált ittál.



IN MEMORIAM 5.

ELHAGYATOTTAN

Háromévesen, amikor még csak gagyogtál
a Mama fülébe érthetetlen szavakat
elment a papa, átlépve ódon falakat
mik Ferencváros csendjébe burkolózva a
József család elhagyatottságát ragyogták.

A Ferencváros, hol Isten nem volt csak nyomor
az utca, ahol felnőttél jó apa nélkül
és hajnalonta vártad, az Ég mikor kékül
hogy menjél sorba állni a bolt elé mikor
nappalon eledelt nélkülözött a gyomor.

És te jól tudtad, már nem jön vissza a papa
kivándorolt, de csak Romániáig jutott
miközben a fránya idő vészesen futott.
De ha sírtál éjjeleken a hiány miatt
Féltő kezét nyújtva vigyázott rád a Mama.