Voltam lélek ég, s föld között, mi úgy döntött egy testbe költözik.
Születtem leánynak, elsőként egy emberi testbe
Szüleim szerelmének gyümölcseként.
Két év múltán testvérré lettem,
S lassan kisbabából kislánnyá cseperedtem.

7 év elteltével iskolába léptem,
S lassacskán lett még két testvérem.
Egy húgom, s egy öcsém,
S én voltam a nővér.

Mire elhagytam az általános iskolai padot,
Édesanyám, s édesapám házat alkotott
Szép, nagy, családi házat a
Természet lágy ölén, a Pilis lábainak tövénél.

S ekkor háromszoros nővérré lettem,
Megszületett a harmadik kistestvérem.
Az évek jöttek-mentek,
Kamaszlánnyá serdültem.

Kerestem a helyem a világban,..
Munkahelyről-munkahelyre jártam,
S jó néhány iskolát kijártam,
Míg végül nagyjából én is magamra találtam.

Horgonyt vetettem egy olyan helyen,
Mi lelkemmel-szellememmel egy.
Melyben folyamatos kedvem leltem,
S a mai napig is ezt cselekszem.

Szívem szerelmét is megtaláltam,
Vagy ő talált meg talán engem?
A sors egymás útjába vezetett bennünket.
Szerelmünkből hat év múltán
Egy gyönyörű fiúgyermek született.

Rá egy évre örök hűséget esküdtünk
Családunk, barátaink és Isten színe előtt egymásnak.
S hetedhétországra szóló
Lakodalmat csaptunk a Nagyvillámban.

Következő évben szélvészként,
Kellemetlen, hívatlan vendégként jött a derűre-ború.
Azt ki szívemnek oly kedves, s egyetlen
Utolérte végzete, s kegyetlen beteg lett.

Kisfiam és hű hitvesem
Mindvégig mellettem voltak jóban-rosszban.
Mégis az ősz beköszöntével
Elvitte őt magával a fekete ember.

S itt maradtunk hát mindannyian.
Anya, nagymama, feleség, barát nélkül.
S tengettük tovább valahogy szomorú életünk,
Az emlékek maradtok csupán, melyekből lélegezhettünk.

Az ottmaradt kis család,
Darabjaira hullott, mint egy összetört tükör,
S lelkükben tombolt a fájdalom,
Az érthetetlenség, a miértek hada.

A legkisebbik testvér sorsa
Nem volt mindennapos
Keresztül kellett menjen
Egy-s más élményen, melyek által keménnyé lett.

Az ezredforduló után nyolc esztendővel
Úgy történt, hogy családtagunkká
Fogadtuk legkisebbik húgomat.
Házunkba költözött testestül-lelkestül, egerestül.

S mégis kérdezem: Ki vagyok én?
Ki vagyok én most ennyi év után?
Kivé lettem a sok sorscsapás után?
Ki vagyok én ma?

Feleség? Anyja gyermekemnek?
Testvérei testvéreimnek?
Barát, barátnő lennék nekik?
Ki néha anyaszerepet játszik?
Ki vagyok Én?
S kivé leszek?