A negyven év utolért
míg lassultam egy sóhajért
Futottam egyre, fáradtan
negyven év a hátamban.
Úgy gondoltam, kicselezem,
de rájöttem, nem tehetem!
Együtt fut velem,
az Életem.

Belátom, hiába hittem,
hogy elmegy az idő mellettem.
Velem marad, nem mozdul,
csak itt vár rám kajánul.
A negyven év utolért,
hát sort állhat egy mosolyért.
Mától, szökőévenként fogom,
jegyezni a szülünapom.