Szólítsál gazdi, rád figyelek,
de elég egy füttyöd, máris megyek!
Bárhol is vagyok, futok hozzád,
kedvedre tenni, nagy boldogság!

Csóválom farkam, ez jelzi azt,
hogy jó a kedvem, és ez igaz...
Frissen ugrálok négy lábamon,
nem áll a szőr sem a hátamon.

Füleim hegyezem, szimatolok,
vajon a gazdám, mi jót hozott?
Amikor munkából ő hazatér,
sehol nincs ilyen jó falkavezér!

Rohanok elébe, majd felbukok,
nagy örömömben ugrándozok...
Hadd lássa, ebe hozzá mily hív,
várja őt haza, hű kutyaszív!

Tudom, a gazdám, ha jó vagyok,
hoz nekem sokszor jó falatot.
Jutalomfalat, ez kell nekem...,
de legszívesebben a csontot eszem!

Két lábon kérem, a mancsom kapál,
a levegőben..., így megszán talán.
Legalább látja, hogy szeretem,
s a legszebbik csontot adja nekem.

Nincs nálam boldogabb, ha sétálni megy,
s magával visz engem, micsoda kegy!
Ilyenkor lenézem a többi kutyát,
bár megszagolgatom a lábuk nyomát.

A ronda macskát, ki nem állhatom,
már a tekintetétől, szőr áll hátamon.
Nem értem az embert, ez förtelem,
sohasem kellene egy macska nekem!

Őrzöm a házat, mindig ha kell,
és nem paktálgatok, soha senkivel.
Még a postás bácsit is megugatom,
pedig levelet hoz, ezt én is tudom...

Veregesd a nyakam, simogasd fejem,
mondogassad gyakran -, jól van, hű ebem!
Lelkesen nézek rád, farkam csóválom,
te vagy az én gazdim, s a legjobb barátom!

Van valami, mit nem szeretek,
a nagy kánikulát, a kutya meleget.
Keservesen nézek, gazdám segítsél,
ezzel az idővel valamit tegyél!

Lihegek, szenvedek, kilóg nyelvem már,
nem látod, jó gazdám, betelt a pohár?
Legalább slagot fogj, locsolj le vele,
ne legyen ebednek kutya melege!

Na mindjárt frissülök, ez sok ugatást megér,
de, persze jól tudom, jön még kutyára dér!
Jó gazdám akkor is, kedvez majd nekem,
s a kandalló mellett, lábnál lesz fejem...!

Debrecen, 2007. 07. 25.