Leszek majd bogár, mi zümmögve hajadba száll,
Játékos pillangó, mi tenyereden nyugalmat talál.
Leszek majd hangya, mi elszórt morzsáidból megél,
Vagy hűséges eb, kinek majd a maradékból vessél.

Egyszer, ha elmegyek rózsaként fogok visszatérni,
Nyári pirkadaton, bódító illattal foglak megigézni.
Leszek majd méhecske, mi virágról-virágra röppen,
Vagy leszek szomjúságod egy üdítő harmatcsöppben.

Leszek majd oroszlánod, ki a gondoktól megvéd.
Vagy leszek inkább dörmögő, puha szőrmés medvéd.
Leszek majd óceánod, vagy csak csilingelő patakod,
Leszek majd kacsintásod és fesztelen kacajod.

Leszek mit szeretnél, de most vagyok, ami vagyok,
Adok, amit áhítva kérsz és kapok, amit kapok.
A szerelem oltárán lettem önkéntes áldozat,
Csak veled élem meg a megálmodott álmokat.