Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Toók László Flórián verse

Beküldve: 2024.03.04.
Ennyien olvasták eddig: 22
10 
Úton
Messze járok, távol a világ gyötrő zajától,
ezernyi teherrel gyönge vállamon.

Bolyongok a Sors formálta kietlen utakon,
társam a magány, az őrjítő némaság.

Utamat néhány csillag halvány pislogása jelzi,
hol a táj már kihalt, mégis ezüstösbe burkolózik.

Kell ez nekem: E lelkembe tipró, ádáz szenvedés?
mily könnyű lenne feladni s mindent elfeledni.

Feledni ami fáj, világ terhét eldobni,
s élni vígan a mának Isten országában.

De énem méltatlan e dicső világba lépni,
teher lennék ott, mint holt lélek az élők közt.

Megannyi gondolat járja át szívemet,
s fagyott könny kerül fáradt szemembe.

Talán még hiszem: az út végén kisüt a Nap,
s tavasz vár színes lombok alatt.

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére