Életednek nincsen párja,
Te magad vagy a csoda!
Csodálatos, hogy így megszülettünk,
S ebben gyönyörködni nem szűnök soha.

A szívünk, ahogy oly piciket,
Aprókat ütemre kalapál,
Dobog, dübög kopogtat,
De a testnek ez mégse fáj.

Ahogy a rügyből a virág kipattan,
Hát az is... nem egy csoda?
Oly egyszerű, szemmel láthatatlan
A fogantatás pillanata.

Csoda, ahogy írja a sorokat
A szív boldog keze,
Hogy honnan jön...? Nem tudom,
De csodálatos ez a zene!

És minden érzés, mit ember átél,
Fájdalom, szenvedés egy életen,
Hogy félre tudja söpörni
Egy csodálatos szerelem!

Az életünk tele van csodákkal,
Csak érezni, látni kell,
Nem kell a magasba vágyni,
Csillagokra, holdra szállni fel.

Nézz körül, ahány ember, annyi élet,
S bennünk a végtelen,
Egy parányi sejtből is
Születhet tengernyi érzelem!

Életednek nincsen párja,
Te magad vagy a csoda!
Csodálatos, hogy így megszülettünk,
S ebben gyönyörködni nem szűnök soha.