Vízcsepp volt, mi felkavarta
lelkem óceánját,
én halandó, ki elragadta
fellegasszony lányát,

és hinni alig mertem,
hogy önként hullt alá,
és félek, szívem mély verem,
s szikla borul rá,

majd foglyaként a vízcsepp
csak menekülni vágyik,
nem érti, hogy nékem ő
épp életemmé válik,

így páraként az égbe fel
sietve elszelel,
nem is sejtve, hogy magával
lelkem vitte el.

2015. március 26.