Én költő nem vagyok, és dadognak
Számban a szavak, a mondatok,
Amit súg az élet, amit érzek, amit
Álmodik a lélek, csak arról írhatok!

Én nem versenyzek senkivel,
Nem vonz a dicsőség, az érem.
Nekem nem kell pálmaág,
Nem kell győzelem, se szégyen.

Inkább távol a város zajától,
Könnyedén, testetlenül, mint egy álom,
Erdő mezején csendes magányomban
Békés utamat járom.

Tűnődve gyönyörködöm
Fákban, virágokban a réten,
S hallgatom a madarak énekét,
Hogy dalolnak, s milyen szépen.

A lélek rejtett ritmusa a szív,
Csak ő érti e titkot...
A természet szépségét, ahogy
Megnyílik és jeleket hagy itt-ott.

A hosszú és időtlen örökléten át
Isten a szívben mutatja meg magát,
Ott van mindenütt e széles világon,
Mennyben, földön s egy szál virágon.

TitokTermészet