Ez vagyok én, egy jókedvű, vidám teremtmény,
Aki sikeres az élet több területén.
A pozitív gondolkodás létem alapja,
Ezt rólam szinte mindenki nagyon jól tudja.

Az a bizonyos pohár mindig félig tele van,
Ez egy nekem nagyon-nagyon fontos és tetsző tan.
A külső kép rólam egy határozott, kemény,
Önazonos és magabiztos emberi lény.

Hiszen mindig, mindenkor mosolyog mindkét szemem,
A nevetés, a jókedv nekem fontos lételemem.
Ki rám néz, ezt látja, ki irigyen, ki elismerően fogadja.
Azonban már eljutottam oda, hogy ez mindenkinek szíve joga.

Hisz csak én tudom magam, mi az, mi fontos,
Kinek a véleménye számít nekem most.
Alapjában véve nem lehetne semmi gondom,
Hiszen ez egy idilli képet fest rólam nagyon.

Ám az évek nehéz súlya, lelkem nekem is kissé összenyomta,
Ezt kidolgozott álarcom takarja, senki sem láthat át rajta.
Magamban azonban jól érzem, hogy valami nincs rendben,
Egy kis kuszaság, káosz keletkezett a gépezetben,

Ez nem hagyja nyugodni belső békém,
Sokat gondolkodom a megoldás mikéntjén.
Az életfeladatomon s életem értelmén...
Hasonló kérdéseken pörög újabban elmém.

A válaszokat mihamarabb meg kell majd találnom,
Mert akkor a fogaskerekeket elindíthatom.
De addig még sokat kell dolgoznom magamon,
Hogy kipótoljam világomban a hiányom.

Kétségem sincs, végül ezt is véghezviszem,
Mint annyi mindent már az én életemben.
Ha magamhoz ezt még hozzáteszem,
Akkor tovább csak úgy létezhetem,
Ahogy a legeslegjobb lesz nekem.

A legfontosabb életcélom most ez énnekem.
2021. május Végh Erika