Lágyan párnára hajtja fejét,
Megpihen egy picinykét.
Elfáradt a nehéz, hosszú úton,
Sosem tört meg, jól tudom.

Pedig volt bőven sorscsapás,
Ő mégsem akart soha mást.
Hosszú huzavona volt fonala,
Valahol én is leszakadtam róla.

Próbáltam kapcsolódni újra,
Mégsem engedett valami vissza.
Mi megvolt köztünk valaha,
Valahogy elillant, huss, tova.

De a mélyen barázdált, drága kéz,
Mely simogatni újra kész,
Megfogja most végre két kezem,
S átsegít a végtelen tengeren. 2021. április Végh Erika