Patthelyzet

Fekete felhőktől sötét a táj,
Szekerem száguld a felhők nyomán!
Szabadságvágyam lovam repíti
Múltba, felétek, cigány-karaván.
Ez egy kóbor ötlet, kósza pillanat,
Lelkem, a testem már köztetek marad!

Hölgyem felnéz az égre,
Csillag vagyok az éjbe`,
Tajtékzó viharok eltakarnak,
Gyászolók könnyel felfakadnak.
Zápor hull le a tájra,
Sötétbe boruló házra.