Elrepültek az angyalok a földemről,
sír a nyár, tavasz, a tél,
homlokán verítéke kiül a télnek.
S jönnek a gonoszok, jönnek.

Hurkot kötött nyakára a jóság,
elvesztette vonzerejét a nyár.
Árvizek, belvizek, járvány és ragály!
Kapumat széllökések döngetik.

Újra és újra szól a harang,
s elveri a jég a kerteket,
hamis csókot rejt a romantika,
s a csapzott postás levelet hoz.

Elmúlik az ifjúság,
s elmúlnak a szép napok.
Elénekli halálát az élet,
csírája se marad a jóérzésnek.

Megedzett fakír lett a lelkünk,
mennydörgő irtózattal jön a sötét,
rémület ül az éjszakára,
s halál lebeg a falu felett.