Nem bánom én, ha széjjeltépnek,
Zord, sötét erők, hogyha jönnek.
Indiát még sose láttam!
Őshazám szívemben él tovább.

Több száz éve
Ott hagytuk őt,
Az ősi erőt, a vad mezőt!
Ősi fáink ottan énekelnek,
Visszasírnak, származásom tam-tam dobja vár.

Nem bánom én, ha széjjeltépnek
A visszajáró szép emlékek.
Ha marcangolják lelkemet!
Mért és mért, oh, miért!
Keltünk útra karaván sorával.
Hosszú utak fárasztó útporán.

Átölellek, ősi földem,
Mindhalálig vezérel a vágy!
Hajt feléd szívem dobbanása.
A szép India, őshaza!