Cigánynak lenni már nem öröm,
Mely itt reszket Tarna és a Majzik között.
Éhezve, fázva, szenvedve,
Várva a jobb élet reményt!
Lelkünkben cigány, Szívünkben magyar,
Szív és lélek, két identitás egy és ugyanaz.
Több évszázados emlékünk honol e tájon,
Lelkünk megtalálta e drága hont.

Mit ér az Istenünk nagy hatalma!
Ha a világ összes népét ránk uszítja!
Bőrünk más, lehet barna!
Ezért szálnak velünk hadba?
Adj, uram, békét e földre, Tarnazsadányra, Nagyfügedre,
Kömlőre, Tarnabodra, Halmajra, Erkre, Tarnaörsre.
Szívünket bánat be ne töltse.
Letérdelve kérek imát a jobb életű békére!
Vöröslik a hajnal fénye,
Vér csorog szívemből! Kihalt a jóérzés minden ember szívéből.