Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Csík Ferenc verse

Beküldve: 2024.04.22.
Ennyien olvasták eddig: 170
144 
Miért űznek fekete éjjek
Saskarmú, fekete éjszakákon bolyongok,
Visz szekerem vaktában e reménytelen világban.
Kidőlt fák ágai melegítenek tábortüzemnél.
Nincs már mámora kiégett, sivár lelkemnek!
Kósza szellő lettem.
Napnak melege csókol belém lelket néhanapján.
Kivert kutyaként élek köztetek,
A föld is magához szólít mihamarabb.

Toprongyos gyerekként is rühellt a világ!
Szánalmas mocsokba születtem,
Egy cigánytelep nyomorába.
Így élek bezárt lelkem krematóriumába`,
Vágyálom nélkül, mindentől kizárva,
Bezárt kapuk között bolyongva.
Körülöttem távoli emberek sziluettje.
Ötvennyolc évem csonkig égett gyertya,
Melynek messze pislákol a fénye.

Az emlék is mulandó,
Akár a fiatalságom.
Maradok némán a magányosságba`,
A holnapot már megérni nem tudom.
Marad az emlékem,
Mely élő kapocs a múlthoz.
A múlt elmúlt,
S elfelejtenek engem is.

2015. december 1.

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére