A Napnak melege tartott minket össze,
A jóban-rosszban eltöltött ezer év.
Szociális gondokkal küszködve
Élt a cigányok telepe.
Fekete emlőkből szoptuk a sötét perifériát.
Tündéri mélyszegénységben,
A napnak színébe olvadva
Éreztük a nyár melegét.
Mi beleszülettünk a mocsaras ingoványba!
Kunyhóink széltől tépve viselte
A balsorsunk kínjait!
Így teltek el századok egy pipafüst alatt,
Fekete kalapunk alatt
Hordtunk a magunk bajait,
Gyűlölettől övezve járták szekereink
A poros országok útjait.
Bús bánatunkban táncot járva,
Villámoktól sújtva és vihar verve!
Éltük a kivert kutyák életét
A hatvanas évek peremén.
Elfekszik dombok alatt az alkony,
S belevész roskadt vályogkunyhónk
A sötét fényű nyári éjszakákba.