félelem

Én nem erre az életre születtem,
A hetedik áramlat sodort ide,
Ki tudja honnan?
A Gangesz tetőzése kilencedik napján.
Szívemben bánat van és elvágyakozás.
Vad tájakon,
Hűvös szellőben lovagol a lelkem.
Nem tudom, mit akarok,
Nem tudom, mit tegyek!
Elvarázsolt lélekként élek
Elveszett életem algoritmusán.
Vér és könny hullott szekereink nyomán,
A boldogság illúzió...
Hatalmas fákkal benőtt úton,
Ahol fekete sas-sereg köröz nyomainkon!
Hosszú útjaink során
Félve készülünk a tavaszra.
Éji tanyákon pihent szekereink,
Míg le nem telepedtünk több száz éve.
Bódult, hamis mezei csókok illatába,
Süppedünk a félelmekkel teli világba.