Minő igazság az!
Hun hasztalan kínok gyötrik népünket,
Osztég semmit nem tehetünk.
Elkülönítnek, látmányos nyomorúságainkban.
Búsuló bánatink, korcsmából hozott,
Rocska borba fojtjuk,
S kévárjuk, mi törvényeket hoznak,
Szegény, elnyűtt fejünk fölé.
S a nap, míg fordula egyet,
A vén Dádé eltarisznyázza az időt valahun.
S a bokháló rajkó gyerekek,
A putrik előtt pityókáznak.
És a jogfosztott kisemmizett
Kódis segín níp, pihenni tér.
S kitárt viskóink ajtaját, dángálja a szél.