Égre törőn utolsót sóhajt a nyár,
Kopár kies tájat a szél járja át.
Lassan sétál a holdsugár az égen,
Hideg szobámból a hópihéket nézem.

Mit keres egy költő - e siralmas vidéken?
Elmémben örömöt és bánatot idézek.
Bűn, nyomor, kín ez a falu, reménytelen,
Hol szegénység az úr, ott az élet esélytelen.

Szívemben hordom-e lelki világot,
Nézem a felhők vonulását s felkiáltok!
Miért taszít nyomorba az élet ennyi életet,
Miért lettünk Istenünk! szabad lábon védekező végzetek.

És amikor megteremtette Istenünk,
A fekete és barna népet.
Nem adott hozzá nyugalmat és békességet,
És a csillagok fénylő során védettséget.

Égre törőn sóhajt még a nyár,
Kopár kies tájat a szél járja át.
Lassan sétál holdsugár az éjben,
S én a hideg szobámból a hópihéket nézem.

Egy Régebbi versemet írtam át. Tarnazsadány, Hidegvég Északkeleti régió,