A múlt elmúlt, a szó már nem felel,
Hiányod már nem zaklat annyira fel.
A fájdalom íze lassan megkopik,
De szívemben a szeretet nem múlik.

Még sokszor hallani vélem a hangod,
Látni vélem dolgos, kedves alakod.
A múltból gyakran elővarázsol
A sok közös és hosszú emléksor.

Léted a gondolat lángja táplálja,
Lelkemet soha többé el nem hagyja.
Te örökre ott találsz menedéket,
Befészkelték magukat az emlékek.

Veled így lesz halhatatlan az élet,
Mélyen bevésődtek az emlékképek.
Ily nyomot hagyva bennem élsz tovább,
Szívemben őrizlek, drága Édesapám.
2021. április. Végh Erika