Egy fodor se’ lebben
A csöndes tavon;
Csönd van a szívemben,
Nincs dal ajkamon.

Csillagok felettem,
Lenn is csillagok…
Én mindent feledtem,
Azt is, ki vagyok.

Feledem, mit tűrtem,
Hány vihar űzött…
Lengek már az űrben,
Csillagok között.

Ringok csillagfényben
Nesztelen vizen…
Hogy valaha éltem,
Már azt sem hiszem.

(A vers Szenden keletkezett, 1955-ben. A rk. templom melletti parókia belső teraszáról pillant a költő az ihletet adó "Felső tóra")