Malaclufi egymagában
volt az udvarnak sarkában.
- Jó lenne végre repülni,
a levegőben útra kelni!

Vágyát tett követte.
Egy kisgyerek vette kézbe.
Megfogta azt és feldobta
és a friss szellő - huss! - felkapta

és átröptette a szomszéd udvarba
letéve egy fának aljába.
Egy idő után ott unatkozott.
A kisfiú is már rá vágyakozott.

De vissza Ő sajnos magától nem térhetett.
A szomszédtól kapott Ő ehhez segítséget.
A léggömbmalacot a szomszéd visszaadta.
A kisfiú azt ezután kezébe fogta

és így azzal Ő tovább játszhatott,
ugrándozhatott és futkoshatott
magához ölelve kedvenc játékát,
a szomszédba röppent malaclufiját.