Az esti bágyadt hangulatban
a napfény szinte mozdulatlan.
Látszólag megül egy partoldalban.
De ez csak látszat! Nem mozdulatlan!

Gyönyörű hidat húz a vízre.
Íve sűrű aranylemeze
lassan fekszik rá a tófelszínre,
majd álmosan néz a Nap í vízre.

Ránéz a túlsó part hegyeire,
a hegyek komor tömbjére
és lassan bebújik az éjbe!
A hegyek az Ő menedéke!