Csintalan gyermekkorom
Értelmetlenül letördelt
Virágba borult orgonaágait
Most mind összegyűjtöm:
Egy hatalmas csokorba kötöm,
A szirmokat mind eléd öntöm,
Hogy ez a vasárnap neked
Virág-vasárnap legyen,
Novemberi ködös napon,
Tőlem szikrázó, de szomorkás
Őszutón, télelőn,
Késő reggelen...

Ha majd minden kiskapu
Nyitva lesz, felesleges
Dolog lesz a nagykapu!

Minek kapu, minek az?
Akár kicsi, akár nagy:
Nem közelit, elválaszt.

Elválaszt és kirekeszt,
Pedig csak jót akarok -
Jót akarok, higgyed ezt!

Hozom a komatálat,
Az emberi szeretet -
Ezt hozom a komának!

A szeretet melengeti a szívedet,
amit érzel ha meglátsz egy szerettet,
ha megérzed a sütemény illatát,
mit neked szeretettel süt az anyukád.
A szeretet nélkül üres lenne az élet,
az tölti be melegséggel a szíved.
Szinte az tartja benned a lelket,
egy kéz, mely el sosem eresztett,
s az anya, aki szült e világra,
az apa ki óvón néz a ...

Az ember nem élhet magában!
Egymásra vagyunk utalva.
Együtt a gondokat megoldani
sokkal könnyebb, mint szenvedni,
mint a gondjainkkal magunkra maradni.
Ehhez nem kell más, mint egymást őszintén szeretni,
becsülni és tisztelni, szívből, együttérzéssel,
mert a bajok, gondok többsége csak így múlik el!

Nagy szeretet fél apró kételyen,
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem.

Szompolyogva tértem félre; a gyermeket
Mondám, szabad volt akkor még szeretni.
Tekintsd hajad, s lásd ím e kecseket;
Mernéd a felvirúltat most illetni?

Öt kín között élt év orcád neked
Gyengébb redőkkel el kezdé lepetni.
Nem lelt-e Amor érző szíveket,
Kik készek voltak Nínonért gerjedni?

Kilép a parton. Lelke ...